wkert was játszódjatok, a kertben hever a lábatok elõtt minden, ami lehet, hogy kell, minden, ami kell lábatok elõtt hever, minden jó lesz, minden jó, ez az én kertem és boldog lesz benne minden fõldlakó! lehullott levelek -- kert -- kertblog garden 8 till homewreckers komjuniti kertblog marmalade gardenspot magyarkert édenkert faiskola kertlap kert és hal kertpont tulipánvilág tulipan.lap.hu ribizli messzikert a világ kertjei minden ami botanika kertkomjuniti you grow girl kertkompózer daily muse riszpekt viztorony.hu nyuszi lola argento loop_1 ügynök smelldania outsider

wpéntek, augusztus 30, 2002 Délelőtti lelkiállapotom: "barackos kert a nyár" A délutáni hangulatomat pedig körülbelül így tudnám leírni: "Néztem, mint alma nélkül a szelíd almafák" (írta Lovasi András verse mindkettő) elültette zsaklin 5:50 du.-kor w A napokban J megvacsoráztatott meg minden, jó volt:) A lakás már csak nagyon kicsit olyan, mintha az én otthonom is lett volna. Már csak néhol látom a nyomom, azt, hogy valaha ott éltem. Hülyeség, de valahogy fontosnak tűnnek azok az apró jelek. Pedig tudom, hogy a jelek azok J-ben vannak, nem a lakásban. Szóval itt a kamra. Az üres, szilvamintás, mázas cserepek, amikben rozmaringot, bazsalikomot tartottam a konyhaablakban. Az ezüstszínű vödör, amiben az a frisszöld bambusz remegett amikor fújt a szél, aztán talán túllocsoltam, mert meghalt (Mindkettő IKEA "termék"). Poros szárazvirágcsokor a Praktikerből. Kis karácsonyfadíszek szalmából, amiket megvettem, de nem raktam fel a fára. Egy fridzsidermágnes, amit még B-éktől kaptam, talán Finnországból hozták, kétségbeesett Ingrid Bergman-szerű nő, amint a homlokát ráncolja, és a felirat: "you don't call me, you don't email me, you don't love me") Egy mézeskalács pulyka celofánban. És J kamrájában a porszívózsákok alatt megtaláltam a tavalyi Tesco tulipánhagymáinkat, amiket aztán római kéjutazásunk és egyéb más, itt nem részletezendő problémák miatt nem ültettem el. Tulipa Praestans. Most elkértem őket tőle, szépen. Nem úgy, mint a szakításkor a fényképalbumot, amit csak a hónom alá csaptam, amiért bocsánatot kérek. Itt a tulipánültetés ideje, márciusban meglátjuk, mi sül ki belőle. elültette zsaklin 9:10 de.-kor wszerda, augusztus 28, 2002 (Figyelem! Az alábbi bejegyzés senkinek nem akar fájdalmat okozni, senkit nem akar kinevetni. Ehhez ragaszkodom.) Mindig izgatott kertszempontból, hogy milyen fura dolgok is a temetők. Például, hogy miért is hívják őket más néven sírkerteknek. Egy időben arra készültem, hogy fényképezőgéppel felszerelkezve bizonyos időnként bizonyos sírokat lefotózok. Hogy hogyan változnak ezek a kis mikrokertek. Hol száraz vágottvirág van rajtuk, hol a kis kőibrikekben büdöske váltogatja az árvácskát, a fehér murva szépen elgereblyézve, egzotikusék pedig valami pálmakertfélét rittyentettek a sírfelületből. Aztán eltelik 5 év, gondolnak egyet a rokonok (vagy elfáradnak) és kivágják a sír közepét, hogy befuttassák borostyánnal, egyszerűen. Megint 5 év, és a kiskertet felváltja egy nyáron erősen izzadó műanyag kálakompozíció. De mellette ott egy friss sír, friss halottal, friss kerttel. Az urnásoknak nincs ennyi terük, de azért feltalálják magukat, cserépnyi földet rakhatnak az urna mellett kialakított részbe és onnan láttam már kikandikálni igen szép rózsabokrot. És a kert folytatódik a sírköveken is. Domborított rózsaindák, bóbiskoló márványfűzfák tűzdelik mindenfelé a temetőket. Elkezdtem keresgélni adatokat arról a temetőről, ahova a legtöbbet járok. És a növényeiről. Hiszen az internetes világháló mindenre tudja a választ. Hát csak egy szakdolgozat könyvtári céduláját találtam meg. A Farkasréti temető ismertetése különös tekintettel a fásszárú növényzetre. Tk 95-6 [nem kölcsönözhető, Polcon van] Én valahogy azt a temetőt preferálnám a magam részéről, amiben művészfilmek elkeseredett leányalakjai előszeretettel fetrengenek hason, széttárt karokkal, és siratják a meghalt szerelmüket. Szóval azt, amelyikben csak fejfák vannak és gyep, és árnyat adó fák, semmi dombocskák. A legfontosabb férfi az életemben 25 éve halt meg, a Farkasréti temetőben fekszik a föld alatt, pedig a mindene a repülés volt, messze a föld felett. elültette zsaklin 7:24 du.-kor w Éjszakára jó kis lázam kerekedett, pedig csak allergiának indult a dolog. Megpróbáltam magam mojitoval kúrálni a Neocitran mellett, ha már annyit beszéltem róla. God, legendásan sok mojitot kevertem régebben, és az erkélyen még mindig hatalmas mentaültetvényem van. De hol vannak már azok az idők, amikor 5 kilós kiszerelésben figyelt a jégkása a mélyhűtőben, és többféle színben tartottam koktélcseresznyét is (szárasat és szár nélkülit egyarán)... Nosztalgiával gondolok vissza rájuk. Az újabban szokásommá vált beherókatonik annyira egyszerű ital, vissza kéne térni a bonyolultak közé. Ma nem megyek be a cukorgyárba. Helyette kiizzasztom magam a takaró alatt, aztán délután óvatosan kertészkedni fogok az erkélyen. elültette zsaklin 8:55 de.-kor wkedd, augusztus 27, 2002 Persze Kubáról minden Leroyba járó sznobnak (én) eszébe jut Hemingway (papír tányéralátét szakállas fejjel, valamint ízelítővel a koktélkínálatból, bónuszként Ernesttől egy odavágó, mojitora vonatkozó, frappáns beszólás: "Mi mojito en La Bodeguita. Mi daiquirí en El Floridita". ). Hemingwayről (na és a kertekről) pedig most a Garden of Eden jut eszembe, egy befejezetlen regénye, amit aztán valamikor a nyolcvanas években adtak ki, és sokan leszólták, hogy ugyan már, ez nem is Hemingway, de szerintem meg nagyon is az. Szerelmi háromszög, 2 nő, egy férfi (bár itt a nők egymással, ha teccik érteni mire gondolok). Nem Kubában, hanem a Camargue-on/ban/ben játszódik, ami szintén vadregényes táj, úgy növényileg, mint állatilag. (annyi pelikán van, hogy csak na, az országút mentén is vígan menetelnek, én láttam). Elő kéne kaparni és elolvasni újra, csak hát ez az Ábel trilogy azért nem két estés móka. (Keresgéltem, és egy kis színes anyagot találtam ma estére Ernest házáról a Home and Garden Television website-ján) elültette zsaklin 8:15 du.-kor w Kuba nemzeti virága a pillangó jázmin. A tisztaság, a lázadó szellem és a függetlenség szimbóluma, folyópartokon és lagúnákban nő. És persze a kubai kertek kedvelt virága. B megígérte egyszer, hogy eljön velem Kubába, ha már a madagaszkári napfogyatkozásból nem lett semmi. De persze erre ma már nem emlékszik, mint ahogy J arra nem, hogy honnan van neki zöld kötött magasnyakú pulóverje. elültette zsaklin 5:27 du.-kor whétfő, augusztus 26, 2002 Aztán vannak növények amikből kicsit túl sok terem nálunk (nem úgy, mint tulipánból). S meglátása: "állítólag mi vagyunk a parlagfű országa vagy mi" elültette zsaklin 5:24 du.-kor w Na és a Ráckert... Nem volt kedvem megnézni, ahogy becsukják, meg J-vel aszittem más programunk lesz este, egy szó mint száz csak éjfél körül szántam rá magam, hogy odabicajozzak. Asziszem sajnálom, hogy már nincs nekem, még ha fikáztam is, ha idén el is hanyagoltam, de az elmúlt éveim történéseinek jórészt szemtanúja volt. Síró, pityogó és pityókás Zsaklin, aki lélekszakadva kirohan a fekete kovácsoltvas kapun, beszáll K autójába és Agárdig meg se áll, nevetős, flörtölős Zsaklin, aki délután kettőtől éjjel kettőig tart fogadóórát ugyanannál az asztalnál, leányatalpán Zsaklin, aki támogatja a kardigánjába hányó felebarátját, izgulós Zsaklin: felbukkan-e a számára legkedvesebb, letörtfogú pánikbeteg a kerékpárján, és megfogja-e újra az asztal alatt a térdét, hogy aztán hazatérjen a feleségéhez... Térey János tudott valamit, mert már 1999-ben megírta: "Eljátszom a gondolattal, hogy ezt a mostani, csúnya szóval: ezredvégi Pestet is megdolgozta már a hatalmas radír. Lebontották a házakat, melyeknek lakója voltam, és lakat került a műintézmények ajtajára, amelyeknek pedig fukar kezű törzsvendége. És begyűjtöttem féltucat gyászjelentést. Mintha ez az egész édenkert (ha úgy tetszik, kóceráj) már nem lenne. A Ráckert hűlő porai..." A Ráckert így marad meg: az ufi.hu-n pdf-ben a relax.hu-n az index törzsasztalban a Narancsban ("Jó hely, kérem, hozzák el a húgukat is" - pki) a worldbestbars.com-on elültette zsaklin 4:30 du.-kor w [cecil] várja a kertes könyvet, ki kell adnom a kezemből egy időre, úgyhogy tegnap éjjel az Ábel mellett gyorsan beleolvastam megint kicsit. Annyira igaz, amit Boldizsár Ildikó mesekutató (ez milyen jó kis foglalkozás) mond a mesékről és a kertekről. Hogy miért is nincsenek a mesékben kertek... Azt mondja, hogy a mesékben azért nincsenek kertek, mert a kerthez idő kell. A tündérmesékben a hősöket nem érdekli, hogy mi lesz holnap, egy hét vagy két év múlva, a tündérmese hősei a pillanatnak élnek. Eszükbe se jut, hogy ha nyáron ribizlit akarnak enni, ősszel kell ribizlibokrot ültetniük, és a bőven termő gyümölcsfák is csak több év után hozzák meg első gyümölcseiket. Még ha három napból áll egy év, akkor is túl sok várakozást igényel egy kert, és a várakozás közben látszólag semmi érdekes nem történik. És mivel a mesék sose hazudnak, így azt sem állítják, hogy egy kert képes magától fennmaradni. Nem. A kerthez figyelem és türelem is kell, de nem olyan jellegű türelem és figyelem, mint amilyen egy sárkány legyőzéséhez szükségeltetik. Hónapok telhetnek el, amíg a növényről kiderül, hogy milyen feltételek mellett marad életben: az árnyékot szereti-e, vagy a napot például. Lehet, hogy több helyet is ki kell próbálni, amíg megtalálod a számára legmegfelelőbb helyet. Na de erre a pepecselésre aztán végképp nincs ideje a mesehősnek. Aztán arra a következtetésre kell jutni, hogy a kert és a mese kapcsolata fordítva van. Nem a mesék vannak tele kertekkel, hanem a kertek mesékkel. A valóságban a kert épp olyan, mint egy mese. A növényekkel is épp úgy kell bánni, mint a mesebeli lényekkel: meg kell találni a hozzájuk vezető utat, és meg kell tanulni a nyelvüket. Azért ne maradjunk mese nélkül ma reggel se. elültette zsaklin 9:10 de.-kor w Ha egyszer könyvet fogok írni a kertemről, (feltétele persze, hogy egyszer legyen egy kertem) az angol kiadás hátuljára ilyen, és hasonló ajánlások fognak kerülni (akár írnak hozzá, akár nem, a kritikusaim): "(P)leasantly readable. . . . A thought-provoking book for all who reflect as they dig." elültette zsaklin 12:52 de.-kor wvasárnap, augusztus 25, 2002 Dr. Bernáth Jenő s. k. dékán örömmel várja, hogy találkozzunk a szeptemberi tanévkezdéskor. Kicsit necces, nem áll rendelkezésemre az a 77.000 forint, ami a tandíj. Lehet, hogy így nem fog annyira örülni... De már hozzákezdtem a herbárium és a növénymorfológiai gyűjtemény kialakításához. Pl. a mohák. Az viszonylag könnyű, gondoltam. Frászkarikát. De jól szórakozom az ilyen adalékokon: "A gyűjtemény tartalmazta az első magyar mohaflóramű, az 1885-ben megjelent A magyar birodalom moh-flórája bizonyító példányait." Ki tudja, mire lesz jó az én kis herbáriumom, ha az egyetemre mégse tuszakolom magam be pénz híján. Majd a gyerkőceimnek környezetismeret órára. Holnap lefényképezem és kipellengérezem ezt a gazt, azistenitneki, napokig nem tudtam mi ez a büdös. És most rájöttem, a gépem mellett, balkézfelől, az ablakban kivirágzott 3 év kihagyás után a köpködősvirág. elültette zsaklin 11:50 du.-kor w Nem tudom, hogy mi van velem, rámtört ez a népdalozós frányaság, először csak a Tereskova CD miatt amit agyonhallgattam, meg a vidéki álmaim, aztán talán amiatt, hogy hosszas magamgyőzködése után megvásároltam és elkezdtem olvasni az Ábelt, és talán azért is, mert valahogy a kerthez a népdalozás az jár. Szóval itt van ni valami, orrodalászalámi. Zongorázni is lehet 1 kézzel, könnyedén. Kis kertemben Kis kertemben, seje huja haj, egy rózsafát ültettem. Este, reggel, ihaj, csuhajja, könnyeimmel öntöztem. Megártott a tövének, seje huja, a gyenge levelének, Már én többet, ica hejre haj, nem hiszek a legénynek. elültette zsaklin 8:47 du.-kor w Hát, ha nem lennék ingóbingó rózsaszál (szóval széplelkű nő) akkor azt mondanám, be fogtok pisilni. Íme. A legmelankólikusabb és legszebb virágokkal a virágröntgenben találkoztam. elültette zsaklin 7:37 du.-kor w A tulipánnal kellett volna kezdenem. De lesz még szó róla, asziszem úgy minden második nap. Elég most annyi bőven, hogy keleten persze vadon nő, Törökország kertjeiből kifolyik a sok "turbánvirág", de én itt vagyok, ahol csak tavasszal, és akkor is megalománnak tűnsz, ha legalább 5 tucatot akarsz a vázába rakni, és ma se nyertem (J se, akivel feleztünk volna) a lottón, így egy darabig még nem lesz tulipánboltom. Mindenesetre a tulipán a tökéletes szerelem szimbóluma. elültette zsaklin 4:04 du.-kor w "A labdarózsa, ott a labdarózsa! - és lehajolsz, hogy kézzel visszalökjed, de széthullik puha kis darabokra, csupa baljós szirom a fű előtted Titkos indákkal minden összekötve: fut a hajnalka, felül kinéz a kertből, két tölcsérével a csöndbe belehallgat, na hány nap van hátra az életedből, nekidől a dísznád a kerítésnek, hórihorgas cigarettázó férfi, hűvösödik, fent a csillagok égnek, nedvesedik a fű is, de nem érzi, a medvetalp, mintha valamit tudna, bőrös leveleit mind ledobálta, fönt a Nagymedve nem megy semmi útra, aludj, minden ígéret megbocsátva - ...nehéz elkapni hajnalban ezt a percet, mikor virrad, de a hold fénye hullik: két árnyékot vet ilyenkor a tested, és mind a kettő más irányba nyúlik. Milyen csönd lett, hogy hallgatnak a tücskök. Száll az illat a muskátlifejekből. Az óra, mikor ébren feküsztök, most múlik el, be kéne menni, kelj föl, megállsz a teraszon, csipkedni kezded a száraz fejeket, a kertre nézel, kopik a fű, hogy hol is volt a kezdet, azon tűnődsz, hogy kitépkedni kézzel már a mohát, úgy terjed, nem lehetne, most látod csak, csupa moha a járda, a napos részeket a tyúkhúr vette birtokba, és hogy már nyár derekára minden kiég. Feküdj már vissza, szólsz rá, te megőrültél, mondja, nagyot ásít, Hát te nem látod nőni azt a foltot?! Hogy mindent elborít a csillagpázsit?" (Tóth Krisztina: Csillagpázsit, részlet) elültette zsaklin 2:35 du.-kor w "Köszönöm, hogy hagytál engem a félelmes nagy kertben eltévedni És ott könnyű titkoknak járni a végére. Már régóta azt játszom, hogy az is van, amit akkor láttam, Mikor még a kertedben éltem, hogy menjen a többi Köszönöm, hogy megy" (Lovasi András: Még egyszer) elültette zsaklin 2:23 du.-kor